A nyugati civilizációkban is már több mint három millióan jártak
parázson.
Már a tűzönjárás elméletének
megismerése is nagyban javíthat az életed minőségén! Igaz ez akkor is, ha te
magad még soha nem vettél részt raja, de ha tudnád, hogy hogyan működik, már az
is javíthat az egészségi állapotodon, és megnövelheti erőnléted. Miért? - mivel a tűzönjárás rámutat arra, hogy
az önmagunk gondolkodása milyen
kihatással van az életünkre. Gondolatok megváltoztatják az agy kémiáját, ami
hatással van a test kémiai reakcióira is. Ez a folyamat igen könnyen tetten
érhető a szexuális fantáziálás során. A tűzönjárás alatt kiemelt figyelmet fordítunk
gondolkodásunkra, mivel pont a gondolataink azok, amelyek révén megszületik a
saját valóságunk. A pozitív gondolkodók igen eltérő kémiai környezetben élnek,
mint a negatív gondolkodók. Őket sokkal kevesebb stressz éri, aminek az
eredménye mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie.
1977 óta foglakozom behatóan a
tűzönjárással, és ki merem jelenteni, hogy mára én rendelkezem a legtöbb
ismerettel ebben a témában. Munkámnak köszönhetően mára az Egyesült Államok
élenjáró lett a tűzönjárás kultúra történetében. Soha ennyien nem vett részt még
ezen az ősi rituálén alapuló szertartáson, amely ezt megelőzően csak néhány kiválasztottnak
adatott meg. Magával a jelenséggel
kapcsolatos elképzeléseim időről időre formálódott, és csak most, 2000-ben éreztem
elég bizalmat magamban, hogy közzé tegyem saját elméletem arról, hogy az
emberek miért nem égetik meg magukat, ha átsétálnak az izzó, vörös parázsszőnyegen.
Az én elméletem jelentősen különbözik az összes többitől, és ráadásul az összes
többi elmélet így vagy úgy, de hibás.
A hamis „Vízgőz” elmélet
Az egyik elmélet, amivel találkoztam
a témában az az úgynevezett "Leidenfrost Effect"-en alapul. Több fizikus azt állítja, hogy az a nedvesség,
amely a talp alatt keletkezik, megakadályozza, hogy a láb tényleges kapcsolatba
kerüljön a parázzsal. Az analógia azon alapul, hogy a tűzönjárás hasonló, mint
amikor valaki megnyalja az ujját, és megérintette a forró vasalót, hogy
tesztelje, hogy megfelelő-e a hőmérséklete, hogy rányomhassa a ruhadarabra.
Amikor a vasaló elég meleg, az érintéstől szó szerint elpárolog a nedvesség az ujjunk
hegyéről, ez a vízgőz szinte eltaszítja az ujjat magát a vasalótól. Ezt nevezik a Leidenfrost Effect-nek, mely névadó
volt az első, aki először leírta ezt a jelenséget.
A Leidenfrost Effect könnyen megfigyelhető, ha néhány csepp vizet egy forró
palacsintasütőbe cseppentünk. Amikor a fém serpenyő elég forró, a vízgyöngyök visszapattognak,
mivel a hő olyan intenzív, hogy vízcsepp alja elpárolog, mielőtt a csepp eléri a
felhevült felület. Ez az a vízgőz, amitől a vízcseppek visszapattannak a
fémfelületről, mielőtt még azt elérnék.
Jearl Walker fizikust annyira meggyőzte
ez az elmélet, hogy ő tényleg hiszi, hogy lehetetlen, hogy valaki is megégesse
magát tűzönjárás közben. Miután súlyos sérüléseket szenvedett a parázsszőnyegen,
jelentősen csökkent az elméletbe vetett hite.
Kutatásaim első napjaiban volt
alkalmam megfigyelni, hogy valaki hogyan égette meg magát tűzönjárás közben. Ez
egyben azt is eredményezte, hogy végleg elutasítottam a Leidenfrost Effect féle
magyarázatot, arra vonatkozóan, hogy mitől nem ég meg a tűzönjáró lába az izzó
parázsszőnyegen.
A „Vezetőképesség” sem megfelelő magyarázat
A fizikusok egy másik ötlete a
jelenség megmagyarázására a "vezetőképesség elmélet". A jelenséget
jól szemlélteti az, amikor a sütőből kell egy megsült tortát kivenni . A levegő
a sütőben azonos hőmérsékletű, mint a fém tortaforma, mégis nyugodtan
benyúlhatsz puszta kezével a sütőbe, anélkül, hogy megégetne. Ha azonban a sütőformához
hozzáérsz, az eredmény már egy könnyebb égési sérüléssel is járhat. Ennek az az oka, hogy a levegő rossz hővezető,
míg a fém egy jobb hővezető. A fizikusok azt feltételezik, hogy mivel a szén
rossz hővezető, ez lehet az oka annak, hogy a parázsonjáró lába nem ég meg az
izzó parázságyon, függetlenül attól, hogy annak milyen magas a hőmérséklete.
1994-ben, Bernard Leikind fizikus ellátogatott az Intézetünkbe, és megpróbálta látványos
módon bizonyítani az elméletét. Két bélszínszeletet szíjazott a talpára, majd átsétált
a parázsszőnyegen, amit a Discovery Channel is rögzített. A steak-re a parázsszőnyeg
nem volt semmilyen hatással. Ezután egy fém grillsütő rácsot helyezett a parázsra,
és amikor az vörösen izzott, ráhelyezte ugyan azokat a steakeket, amiket
előzőleg a talpán viselt, és a fém azonnal bevésődött a húsba. Úgy érezte, hogy
ezzel megfelelően bizonyította, hogy a mentális állapotnak semmi köze a tűzönjárás
jelenség magyarázatára. Külön kihangsúlyozta,
hogy az teljesen lehetetlen, hogy egy embere izzó, vörös grillrácson átsétáljon
sérülések nélkül. Ahogy ezt kimondta, néhány munkatársunk rögtön megcáfolta: átsétáltak
a fém grillrácson sérülések nélkül.
A felforrósodott izzó grillrács
részben a munkatársak súlya miatt, részben amiatt, hogy a hő hatására
meglágyult, behajlott, és felvette a járók lépéseinek a nyomát. Azóta is, mint
egy ereklyét őrizzük ezt a grillrácsot és az abba megformálódott lábnyomokat azon
bizonyítékként, amely alapján elvethetjük a vezetőképesség elméletét.
Amikor egy fizikus a tűzzel kísérletezik,
a megfigyelés tárgya általában nem egy tudattal bíró lény. A vezetőképesség elméletét,
azt nem vitatjuk, hogy tárgyak esetében lehet alkalmazni. Azonban az emberi
lények dinamikusak, önszabályozó szervezetek... így a tűzönjárás kutatás úgy
hisszük, kívül esik a fizikusok territóriumán. Azok, akik az elme és a test működését
kutatják, talán sokkal inkább alkalmasak elméletekbe bocsátkozni, mint azok, akik
egyszerűen csak statikus dolgokkal foglalkoznak.
Mindig is az volt a meggyőződésem, hogy az ember lelkiállapota a döntő tényező,
amikor a tűzönjárás mibenlétét akarjuk megérteni. Csak azért, mert egy fizikusnak sikerül
sértetlenül átsétálnia a parázson, még nem ok arra, hogy ne gondolkodjunk el
azon, hogy a mentális állapot mennyire fontos. Hiszen az elméletükbe vetett hit
adott neki a bizalmat, hogy járni a parázson. Az "önbizalom" maga is
egy mentális állapot. Egyszer Dr. Leikind-nek azzal a javaslattal álltam elő,
hogy bekötött szemmel vezetjük a parázsszőnyegre, úgy hogy ő nem tudja, hogy
pontosan mikor is fog rálépni. Így nem lenne módja „mentálisan” felkészülni, mielőtt
valóban rálép a parázsra. Nem volt hajlandó. Nem volt hajlandó a grillrácson sem
járni, de így feltételezhető, hogy valamilyen szinten neki is fel kellett
ismernie, hogy több van a jelenség mögött, mint a parázs vezetőképessége, és
mint az egyszerű fizika.
Sőt, miután éveken át
ragaszkodott ahhoz az érveléshez, hogy a biztonságos tűzönjárás inkább
köszönhető a parázs alacsony vezetőképességének, és hogy a hőmérséklete nem bír
semmilyen jelentőséggel 2000. május 9-én, Dr. Leikind végül a következő nyilatkozatot
tette: "Minden olyan állítás, amely szerint a parázs hőmérséklete
figyelmen kívül hagyató, egyszerűen nevetséges ," és hozzátette:" az
a véleményem , hogy tűzönjárás egy szokatlanul veszélyes, és "igen
kockázatos tevékenység." Mégis, valaki amerikában nemrég 1200 ºC-os parázson járt sérülések nélkül! Nyilvánvaló, hogy a
fizikusok még nem teljesen értik a folyamatot.
A nagyközönség számára is
elérhető tűzönjárásokon a parázságy általában 650 – 800 ºC
között mozog
Dr. Ron Sato a Stanford
University Medical School tagja, a sürgősségi égési sérülteket ellátó osztály
vezetője állítja, hogy ha az emberi test egy pillanatra is ki vannak téve a 650
fokos hőnek, akkor harmadik fokú égési sérülés keletkezik a bőr felsőbb
hámrétegében és alatta, ami a bőr teljes vastagságában történő elszenesedést
okoz. Dr. Sato már kezelt olyan betegek, akik véletlenül lépetek rá az izzó parázsra,
és akik annyira súlyosan megégtek, hogy bőrbeültetésre volt szükségük. Amikor arról
kérdeztük, hogy mi van azokkal, akik önszántukból a parázsra lépnek, dr. Sato
azt mondta: "Nincs logikus magyarázat!". (Ezzel kapcsolatos cikkünk
ugyan ezzel a címmel itt olvasható:
http://tuzonjaras.blogspot.hu/2013/09/a-parazsonjaras-neurologiai-oldala.html
"Nincs logikus magyarázat!" 2013. szeptember 1., vasárnap
Vízforralás egy papír pohárban
Két tudományos kísérlet segített a
mostani elméletem megalkotásában.
Az egyik, egy iskolai tanárok
által is használt egyszerű kísérlet. Az is lehet, hogy korábban már találkoztál
ezzel a kísérlettel, amikor még kisiskolás voltál? A tanár megtölt egy papírpoharat
vízzel, és aláhelyez egy gázégőt. A víz forrni kezd, de a pohár nem ég meg.
Ennek az az oka, hogy a víz 100 foknál nem lesz soha melegebb, amikor is az gőzzé
válik. Mivel a víz állandóan érintkezik a papírpohárral, a papír sem tud
melegebb lenni, mint 100 fok. Ahhoz, hogy a pohár maga megégjen, ettől nagyobb
hőmérsékletre volna szükség,...ami történetesen nagyobbnak kellene lennie, mint
a víz forráspontja. A víz hőmérséklete a forrásponton viszont más sohasem
nagyobb, mint 100 fok.
A másik kísérletet az Egyesült Államok kormánya végezte az űrkutatások egy
korábbi időszakában. Amikor egy űrhajó visszatér a légtérbe, az erős súrlódás hatására
az űrhajó felülete rendkívül magas hőmérsékletre melegszik fel. A kérdés az
volt, hogy az a személy, aki az űrhajóban utazik, milyen belső hőmérsékletet
képes elviselni. A vizsgálat céljából a tudósok egy hőkamrát építettek, amiben a
belső hőmérséklet folyamatosan emelték. A kísérlet eredményeként kiderült, hogy
ebben a felhevített légtérben, amíg a tojás megfőtt a kísérletben részt vett
önkénteseknek semmi bajuk sem lett. Tény, hogy a kísérleti alanyok orrában mért
levegő hőmérséklete valójában hidegebb volt, mint a levegő kamrában mért
hőmérséklete.
Az „Elme” szerepe
Ez a két kísérlet a saját
tűzönjárás elméletem megalkotásának alapjai. A dr. Leikind féle steak-be
beleégett az izzó fém, míg az emberi lábba nem, egyszerűen azért, mert az
emberi láb egy élő, tudatos lény, aki több, mint egy élettelen anyag. Az emberi
test egy olyan mechanizmus, amely képes hűteni. A légzés, izzadás és vérkeringés
mind szerepet játszanak ebben a folyamatban, és mindez egy helyen kapcsolódik össze,
az agyban, amit viszont az elménk teljesen nyilvánvalóan befolyásolni képes.
Másokon is könnyen megfigyelhető, hogy ha például citromot eszik, vagy ha
beindul a szexuális fantáziálás, az elme képes megváltoztatni az elektrokémiai
állapotot az agyban, ami kihat a központi idegrendszer működésére, és ami kémiai
változás eredményez az emberi testben.
Könnyen előfordulhat az is, hogy olyankor is érzékelsz fizikai változást, amikor
semmilyen fizikai hatás nem ér. Ez nem "az elme hatalma az anyag fölött
", hanem " az elme az anyagban."
Ha a tűzönjáró megfelelő
lelkiállapotban van, a vér átáramlik az egész testén. A vér 37 fokos, és ahogy áthalad
a talpadon keresztül folyamatosan hűti a szöveteket, és megakadályozza, hogy
elérje az "égési pontot", azonos módon, ahogy a víz fenntartotta a
hőmérséklet 100 fokon a papírpohárban.
Természetesen vannak határok, amiket mi soha nem szándékoztunk feszegetni. Mi a
már több ezer éves hagyományra visszatekintő tűzönjárás alapvető jelenségének
magyarázatát kutatjuk, és arra törekszünk, hogy napjaink társadalmi
elvárásainak szolgálatába állítsuk életminőségünk javítása céljából.
Amikor az emberek 1200 fokos parázson sétálnak sérülések nélkül, azért tudják
megtenni, mert a szervezet nyilvánvalóan képes hűtéssel megvédenie magát egy
bizonyos mértékig. Úgy mellesleg, az autók motorblokkjait 1100 fokon olvadó
fémből öntik!
Az a magyarázat, hogy az izzó parázson
átsétáló ember miért nem sérül meg, felveti azt a kérdést is, hogy akkor néhányan
miért is égették meg magukat. A 70-es években azt a célt tűztem ki, hogy eloszlassam
a tűzönjárás körül kialakult hiedelmeket, és létrehoztam a világ első tűzönjárás
szemináriumát. Több száz oktatót képeztem ki, akikkel közösen 2000-re elértük,
hogy már több mint hárommillió ember vett részt tűzönjárás programon. És hány szenvedtek
súlyosabb sérülést? Körülbelül ötvenen. Mivel ezek a sérülések valóban
megtörténtek, nem hagyhatjuk ezeket sem figyelmen kívül. (Az ötvenbe nem
számoltam bele azokat, akik attól sérültek meg, hogy szándékosan megpróbáltak a
parázsban hosszabb ideig megállni, vagy elidőzni.)
Sérülésekből kitűnik, hogy sokkal
inkább az elmeállapot, és nem a parázságy a sérüléseket kiváltó ok. Amikor az ember nincsenek olyan megfelelő lelki
állapotban, amelye lehetővé teszi, hogy a test minden része csúcsteljesítményt
nyújtson, a hajszálerek összehúzódnak, és ez megakadályozza a vér szabad
áramlását a talpszöveten. Amikor ez bekövetkezik, a vér nem tudja a hőt elszállítani,
és nem tudja megakadályozni, hogy a bőr a kritikus hőmérsékletet ne lépje túl,
és ezzel megakadályozza az égési sérülést. A következmény felhólyagosodás,
rosszabb esetben szenesedés. Az aloe
vera készítmények hatóanyagai segítenek helyreállítani a sérült rész
vérkeringést, és ha a sérülést követően a készítményt azonnal használják, a felhólyagosodás
is gyakran megelőzhető.
Dr. Andrew Weil, a Harvardon végzett neves orvos és kutató, sok évvel ezelőtt
foglakozott a tűzönjárással, és azt mondta: "Nincs semmi, ami meg tudna
győzni arról, hogy nem a mentális állapot a legfontosabb tényező a tűzönjárásban."
Amikor a vezetőképesség témája
felmerült, eszembe jut, amikor a parazsat egy lapáttal még jól szétveregetem. A lapát fémből van, és rendkívül jó hővezető.
Amint az átmelegedett lapátot belemerítem egy vödör vízbe, akkor létrehoz egy jó
hallható "sziszegést." A lapátot semmivel sem tartom több ideig a
parázsban, mint amennyi ideig a lábunk érintkezik vele. Így az is nyilvánvaló,
hogy a parázs igen is jól érzékelhetően vezeti a hőt. Butaságnak tűnik a
hőforrás vezetőképességét firtatni. A kérdés sokkal inkább az, hogy bármi, ami
a hőforrással érintkezik, az milyen hővezető képességgel bír. A fém, sűrűségénél
fogva rendkívül jól elvezeti a hőt annak forrásától. Az emberi test azonban rossz
hővezető.
Amikor az embert égési sérülés
éri, azt jelezheti, hogy a lelkiállapota "sűrű" elme és egyben
fizikai állapotot eredményezett a testben. A "folyékony" elmeállapot
a test folyékonyságát biztosítja magának a szervezetnek. Szóval, nem a parázs vezetőképességét
kell vizsgálni, hanem azt, hogy az emberi test hővezető képessége mitől jobb
egyszer, mint máskor.
Eddigi kutatásaim eredményeire
támaszkodva azt tanácsolom leendő tűzönjáróknak, hogy kerüljék el a parázsonjárást,
amíg nem éreznek belülről fakadó igazi késztetést. Egyes belső hangok azt
fogják sugallni: "Ne járj!", mások meg azt: "Menj!" Azt szoktam
mondani, hogy először figyelj ezekre a belső hangokra, majd figyeld meg a
tested reakcióit. Melyik döntésed eredményez kényelmesebb állapotot? Ha azt
érzed, hogy a „Menj” sokkal kényelmesebb, mint az a döntést, hogy „Nem menj”
akkor menj bátran. Ha a döntésed következtében nyugodt maradtál, azt jelzi,
hogy döntés következtében is megfelelő biokémiai állapotban maradtál. Az, hogy
a döntésed arra, hogy jársz, milyen alapon hoztad meg, belső hit, vagy a hit
egy magasabb foka, nem számít. Mindkét hit ugyanazt a fiziológia állapotot
eredményezte a szervezetben. Ha a testük a döntés hatására kényelmetlenül érzi
magát, hogy átsétáljon az izzó parázson, azt javaslom, várjunk egy következő alkalomra.
A test maga is kiváló tükrözi a mentális állapotot. Ha a testünk feszült, azt
jelzi, hogy gondolataink nem állnak összhangban azzal a fizikai mechanizmussal,
amelyet szervezetünk arra használ, hogy megvédje magát. Amikor azt mondom, hogy
legyél „nyugodt", az alatt nem azt kell érteni, mint amikor egy nyugágyban
heverészel. Azt gondolom, hogy azok az emberek,
akik végső soron sértetlenül mennek át az izzó parázson, rendelkezniük kellett
azzal a mély meggyőződéssel, hogy nem fognak megsérülni, még mielőtt megtennék
az első lépést. Az is nyilvánvaló, hogy ha azt hiszed, hogy ez fájdalmat fog
okozni, akkor nem lépsz rá a parázsra. Az ember azért ennyire nem lehet hülye.
Ha az emberek hiszik magukban, hogy "meg tudom csinálni, és nem éget meg",
és úgy érzik, "kényelmes" számukra ez a gondolat, akkor megfelelő "bizalom"-mal
tudják a járást véghezvinni. A „nyugodt, kényelmes, magabiztos” állapot jelezi
a megfelelő kémiai állapot meglétét az agy és a test között. Ezzel a tűzönjárás
az elme és test kapcsolatának tapasztalati vizsgálatává válik.
Ez az elsődleges oka annak, hogy a tűzönjárás olyan népszerű ma a sportolók,
vezetők és az egészségügyi szolgáltatók körében. Bárki, aki arra törekszik,
hogy feltárja az elme/test kapcsolatát, és ezt a tudást képességei javára
fordítsa, valódi értéket talál a tűzönjárásban.
Az újonnan tűzönjárókat mindig lenyűgözi
az a felfedezés, hogy ők maguk milyen hihetetlen lények. Tűzönjárás felfedi egyszerű
emberi mivoltunk. Elménk az új határ és a tűzönjárás még csak a kezdet a az ön-felfedezés
folyamatának. Az „elme az anyag felett"
következtetései valóban sok izgalmas felfedezést, és új reményt kínál azoknak
az embereknek is, akik súlyos betegségek szenvednek, valamint mindazok számára,
akik le szeretnék győzni saját korlátaikat, rossz beidegződéseiket, gátló hiedelmeiket:
értékesítők, diákok, sportolók, menedzserek..., és még sorolhatnánk. Egyszer talán ez a sor veled
folytatódik!
Szöveg: Tolly Burkan